Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anastasia testvérei

2014.06.17

Anastasia testvérei

Olga Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő

Olga Nyikolajevna Romanova nagyhercegnő (oroszul: Великая Княжна Ольга Николаевна Романова; Carszkoje Szelo, 1895. november 15.Jekatyerinburg, 1918. július 16./17.), orosz nagyhercegnő, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné legidősebb leánya. 1918. július 16-ról 17-re virradóra a bolsevikok Jekatyerinburgban agyonlőtték őt és családja tagjait. 2000-ben az orosz ortodox egyház mindannyiukat szentté avatta.

Olga 1910.jpg

Család

Russian coa 1830.png

Olga apja, II. Miklós (oroszul Nyikolaj) alapjában véve rendes, becsületes ember volt – azonban ez nem elég egy reformokra szoruló birodalom irányítására. A cár – annak ellenére, hogy kedves, közvetlen ember volt – nem örvendett nagy népszerűségnek, elsősorban azért, mert mindenképpen meg akarta őrizni egyeduralmát, és nem akart alkotmányos monarchiát Oroszországban. Másrészt a cár német nőt vett el, ami nem tetszett a köztudottan németellenes oroszoknak. Harmadszor Miklós utálta az udvari etikettet (akárcsak a felesége), és szinte menekült Szentpétervárról, ami ugyancsak ellenszenvet váltott ki az ország nemességéből. Olga leginkább az édesapjára hasonlított a családból, és ezzel magyarázható az, hogy ők ketten remekül kijöttek egymással.

A cári család 1913-ban (balról jobbra: Olga, Marija, II. Miklós, Alekszandra, Anasztaszija, Alekszej, Tatyjana)

Alekszandra cárné Alix hessen-darmstadti hercegnőként látta meg a napvilágot. Édesanyja Viktória brit királynő lánya volt, maga Alix pedig a királynő kedvenc unokája. Alix Oroszországban az Alekszandra Fjodorovna nevet kapta, valószínűleg azért, mert ez hasonlított leginkább az „Alix”-ra. A cárné nagyon félénk, visszahúzódó asszony volt. Ő és Olga nem jöttek ki jól: Alekszandra cárné nem tudta megérteni legnagyobb lánya rajongását a politikia és Oroszország iránt, mivel számára az első mindig is a család volt.

A kis Olga és a szülei kapcsolatáról Kszenyija nagyhercegnő, Olga nagynénje ezt írta egyik levelében: „A tea előtt átmentünk a gyerekszobába. Nicky és Alix a járókában játszottak a lányukkal! A kislány ragyogó és hatalmas, láthatólag még bájosabb, magasabb, és egyenesen dundi! Annyira édes volt velünk![1]

Marija Fjodorovna özvegy cárné Olga apai nagyanyja volt. Dagmar dán hercegnőként született, de az ortodox keresztségben a Marija Fjodorovna nevet kapta. Mimi vagy Minni (ahogy a család nevezte) zsarnok anya volt, aki meg akarta tartani befolyását Miklós cár felett. Emiatt aztán nagy csatákat vívott Alekszandra Fjodorovnával, és ha lehetett, kerülte a cári családdal való együttlétet. Ettől eltekintve Marija Fjodorovna engedékeny nagymama volt, aki imádattal csüngött minden unokáján, így Olgán is.

Olga és Tatyjana nagyhercegnők 1904-ben, hagyományos orosz báli ruhában

Tatyjana Olga legidősebb húga volt. Oliska és Tanyuska (ahogy a család hívta őket) nagyon közel álltak egymáshoz; a legjobb barátnők voltak. A két nővér jelleme igen hasonlított: a komoly, megfontolt Olga, a „költő”, és a királynői, öntudatos Tatyjana, a „nevelőnő”. A két nagyhercegnőnek közös szobája volt a Sándor-palotában, gyakran „összeöltöztek”, és hivatalos fotózások alkalmával szinte mindig együtt fényképezkedtek. II. Miklós cár így írt a két nővér kapcsolatáról, nem sokkal Tatyjana születése után: „Olga ugyanúgy beszél oroszul és angolul, és imádja a kishúgát.[2]

Marija Olga második húga volt. A két lány nem állt közel egymáshoz – a négy év korkülönbség náluk már soknak számított. Olga sokat olvasott, Tatyjanával beszélgetett, és a nyári nyaralások alkalmával apjával úszott, teniszezett. Ezzel szemben Marija (vagy ahogy becézték, Máska) inkább a család állataival foglalkozott és Anasztaszijával játszott.

Anasztaszija Olga legkisebb húga volt. A két nagyhercegnő pont egymás ellentétei voltak. Olga néha rossz szemmel nézte Natasa csínytevéseit és tréfáit, de ennek ellenére nagyon szerette őt.

Alekszej Olga egyetlen fiútestvére volt. Mint mindenki, Olga is nagyon szerette Alijosát, a család „napfényét”. A trónörökös vérzékenysége nagyon megrendítette, ám ettől csak még inkább rajongott az öccséért.

Olga személyisége

Olga 1914-ben

Olga komoly, gyors felfogású, megfontolt lány volt, akit nagyon érdekelt a politika. Független stílusa és nagy kezdeményezőkészsége volt. Verseket írt, sokat olvasott, valamint szívesen rajzolt, festett. Szülei közül inkább édesapjához állt közelebb, valószínűleg hasonló érdeklődési körük és a tudat miatt, hogy apja a cár, az állam feje.

A legidősebb, Olga különösen gyors felfogású, értelmes teremtés volt. Jó érvelő ereje, továbbá kezdeményezőkészsége és hihetetlenül független stílusa volt, továbbá híres volt gyors és szórakoztató visszavágásairól, csipkelődéseiről…[3]

A kozákok, katonák és a szerecsenek Olga legjobb barátai, és ő mindegyiküket köszönti, amikor végighalad a folyósón[2] – mondta II. Miklós 1897-ben az édesanyjának. A cár lányai nagy népszerűségnek örvendtek a katonák körében, akiknek parancsba adták, hogy figyeljenek a gyermekekre, és akik áhítatos tisztelettel bántak a nagyhercegnőkkel.

Bár a cári családnak rengeteg állata volt, Olgának azonban volt egy külön cicája, aki a Vaska névre hallgatott. Családjával leginkább a Sándor-palotában élt, elvonulva a nyilvánosságtól. Nyaranta főleg livádiai palotájukban tartózkodtak, vagy a cári jachttal, a Standarttal szelték a vizeket.

Olga legjobb barátnője a nővére, Tatyjana mellett édesanyja egyik udvarhölgye, Margarita „Rita” Kritova volt. Vele, és a testvéreivel boldog életet élt – gyakran úgy, mint egy egyszerű polgár, és nem mint egy nagyhercegnő. A boldog családi együttléteket azonban beárnyékolta Alekszej hemofíliája.

1914 környékére Olga eladósorba került. Az embereket folyamatosan foglalkoztatta az a kérdés, hogy vajon ki lesz a nagyhercegnő férje. A lehetséges férjjelöltek között volt Dmitrij Pavlovics nagyherceg, aki nagyon közel állt a cári családhoz; Konsztantyin Konsztantyinovics herceg; és Sándor szerb királyi herceg. 1914 júliusában a cári család Romániába utazott, ahol Olgyát bemutatták Károly román királyi hercegnek, Olgát azonban nem érdekelte a herceg.

Olga nagyhercegnő a testvéreivel (balról jobbra: Marija, Tatyjana, Anasztaszija, Olga) 1914-ben

A nagyhercegnő másvalakit szeretett. 1913-ban, egy bál alkalmával táncolt a Standart egyik tisztjével, Pavel Voronovval. Olga naplója tanúskodik arról, hogy a nagyhercegnő beleszeretett Voronovba, és a tiszt is viszonozta az érzelmeit. A kapcsolat azonban rangon aluli volt egy cári hercegnő számára, így Voronovot eljegyezték egy udvarhölggyel. Olga sokáig bánkódott Voronov miatt. Az első világháború alatt szóba került Borisz Vlagyimirovics nagyherceg neve is, mint férj, de Alekszandra cárné olyan hevesen tiltakozott a nagyherceg kicsapongó életmódja miatt, hogy az ötletet végül elvetették.

Tatyjana Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő

Tatyjana Nyikolajevna nagyhercegnő (oroszul: Великая Княжна Татьяна Николаевна Романова, Peterhof, 1897. június 10.Jekatyerinburg, 1918. július 16./17.), orosz nagyhercegnő, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné második lánya. 1918. július 16-ról 17-re virradóra a bolsevikok agyonlőtték őt és családját Jekatyerinburgban. Az orosz ortodox egyház 2000-ben szentté avatta őket.

Tatiana in court gown 1910.jpg

Család

Russian coa 1830.png

Tatyjana apja, II. Miklós (oroszul Nyikolaj) alapjában véve rendes, becsületes ember volt – azonban ez nem elég egy reformokra szoruló birodalom irányítására. A cár – annak ellenére, hogy kedves, közvetlen ember volt – nem örvendett nagy népszerűségnek, elsősorban azért, mert mindenképpen meg akarta őrizni egyeduralmát, és nem akart alkotmányos monarchiát Oroszországban. Másrészt a cár német nőt vett el, ami nem tetszett a köztudottan németellenes oroszoknak. Harmadszor Miklós utálta az udvari etikettet (akárcsak a felesége), és szinte menekült Szentpétervárról, ami ugyancsak ellenszenvet váltott ki az ország nemességéből. Tatyjana nem állt közel az édesapjához: finom, inkább nőiesebb lélek volt, így számára az édesanyja volt a jobb lelki társ.

A cári család 1913-ban (balról jobbra: Marija, Alekszandra, Alekszej, Tatyjana, Olga, II. Miklós, Anasztaszija

Alekszandra cárné Alix hessen-darmstadti hercegnőként látta meg a napvilágot. Édesanyja Viktória brit királynő lánya volt, maga Alix pedig a királynő kedvenc unokája. Alix Oroszországban az Alekszandra Fjodorovna nevet kapta, valószínűleg azért, mert ez hasonlított leginkább az „Alix”-ra. A cárné nagyon félénk, visszahúzódó asszony volt, Tatjána mégis nagyon közel állt hozzá. Az udvarban gyakran mondogatták, hogy Tatyjana hasonlít a cárnéra a leginkább.

Marija Fjodorovna özvegy cárné Tatyjana apai nagyanyja volt. Dagmar dán hercegnőként született, de az ortodox keresztségben a Marija Fjodorovna nevet kapta. Mimi vagy Minni (ahogy a család nevezte) zsarnok anya volt, aki meg akarta tartani befolyását Miklós cár felett. Emiatt aztán nagy csatákat vívott Alekszandra Fjodorovnával, és ha lehetett, kerülte a cári családdal való együttlétet. Ettől azonban még kedves, engedékeny nagymama volt, aki imádta az összes unokáját, így Tatyjanát is.

Olga Tatyjana nénje volt. A két lány nagyon szerette egymást, a legjobb barátnők voltak. A két nővér jelleme igen hasonlított: a komoly, megfontolt Olga, a „költő”, és a királynői, öntudatos Tatyjana, a „nevelőnő”. A két nagyhercegnőnek közös szobája volt a Sándor-palotában, gyakran „összeöltöztek”, és hivatalos fotózások alkalmával szinte mindig együtt fényképezkedtek.

Tatyjana és Olga nagyhercegnők 1913-ban, hagyományos orosz báli ruhában

Marija Tatyjana nagyobb húga volt. Tatyjana és Marija – bár kétségtelenül nagyon szerették egymást – nem sok közös dologban vettek részt. Tatyjana kevés időt töltött kettesben Marijával, leginkább azért, mert alig hasonlítottak egymásra.

Anasztaszija Tatyjana legkisebb húga volt. A két nagyhercegnő gondolkodásmódja, jelleme pont egymás ellentétei voltak – nem hiába hívták Tatyjanát „nevelőnőnek”, Anasztasziját pedig „koboldnak”. Így aztán nem csoda, ha nem sokat voltak együtt.

Alekszej Tatyjana egyetlen fiútestvére volt. Mint mindenki, Tatyjana is nagyon szerette a cárevicset, a család „napfényét”. Ennek ellenére kevés időt töltöttek egymás társaságában, ami leginkább a korkülönbségből (közel 5 évből) következett.

Tatyjana személyisége

Tatyjana 1914-ben

Tatyjana – csakúgy, mint a nővére, Olga – komoly lány volt. Sokak szerint a családban ő volt a legszebb nagyhercegnő, és erre rá is szolgált királynői magatartásával. Sokkal tartózkodóbb és kiegyensúlyozottabb volt, mint Olga nővére. Szívesen rajzolt, hímzett, olvasott és zongorázott. Gyakran olvasott divatmagazinokat, és imádta a ruhákat meg a parfümöket. Tatyjana nagyon közel állt az édesanyjához, elsősorban azért, mert hasonlítottak egymásra.

A cár így írt a lányáról Marija Fjodorovnának, nem sokkal Tatyjana születése után: „Tatjána gyönyörű gyermek, szemei nagyok és sötétek. Mindig vidám és naponta csak egyszer sír, de akkor menetrendszerűen, fürdés után, amikor etetik.[1]

Tatjána inkább tartózkodó, és alapvetően kiegyensúlyozott személyiség volt, aki mindig tudta, mit akar, bár nem volt annyira őszinte és spontán, mint a nővére. Nem volt annyira tehetséges, de ezen hátrányos tulajdonságát jól kompenzálta állhatatossága és kiegyensúlyozottsága…[1]

Bár a cári családnak rengeteg állata volt, Tatyjanának azonban volt egy külön kutyája, akit az Ortino névre keresztelt. Ortino egy francia bulldog volt, akit Tatyjana egy katonától, Dmitrij Malamától kapott ajándékba. Családjával leginkább a Sándor-palotában élt, elvonulva a nyilvánosságtól. Nyaranta főleg livádiai palotájukban tartózkodtak, vagy a cári jachttal, a Standarttal szelték a vizeket.

Marija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő

Marija Nyikolajevna nagyhercegnő (oroszul: Великая Княжна Мария Николаевна Романова, Peterhof, 1899. június 26.Jekatyerinburg, 1918. július 16./17.), orosz nagyhercegnő, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné harmadik lánya. 1918. július 16-ról 17-re virradóra a bolsevikok agyonlőtték őt és családját Jekatyerinburgban. Az orosz ortodox egyház 2000-ben szentté avatta őket.

Grand Duchess Marie in court dress 1910.jpg

Család

Russian coa 1830.png

Marija apja, II. Miklós (oroszul Nyikolaj) alapjában véve rendes, becsületes ember volt – azonban ez nem elég egy reformokra szoruló birodalom irányítására. A cár – annak ellenére, hogy kedves, közvetlen ember volt – nem örvendett nagy népszerűségnek, elsősorban azért, mert mindenképpen meg akarta őrizni egyeduralmát, és nem akart alkotmányos monarchiát Oroszországban. Másrészt a cár német nőt vett el, ami nem tetszett a köztudottan németellenes oroszoknak. Harmadszor Miklós utálta az udvari etikettet (akárcsak a felesége), és szinte menekült Szentpétervárról, ami ugyancsak ellenszenvet váltott ki az ország nemességéből. Marija, Tatyjana nővéréhez hasonlóan, nem állt közel a cárhoz – igaz a cárnéhoz se. Ő az a fajta gyerek volt, aki mindkét szülőjét egyformán szerette.

A cári család 1906-ban (balról jobbra: Anasztaszija, Alekszej, Marija, Alekszandra, II. Miklós, Tatyjana, Olgya)

Alekszandra cárné Alix hessen-darmstadti hercegnőként látta meg a napvilágot. Édesanyja Viktória brit királynő lánya volt, maga Alix pedig a királynő kedvenc unokája. Alix Oroszországban az Alekszandra Fjodorovna nevet kapta, valószínűleg azért, mert ez hasonlított leginkább az „Alix”-ra. A cárina nagyon félénk, visszahúzódó asszony volt, akinek a család volt az első. Marija nemigen kapott nagy figyelmet az édesanyjától, akit lefoglalt a trónörökös betegsége.

Marija Fjodorovna özvegy cárné Marija apai nagyanyja volt. Dagmar dán hercegnőként született, de az ortodox keresztségben a Marija Fjodorovna nevet kapta. Mimi vagy Minni (ahogy a család nevezte) zsarnok anya volt, aki meg akarta tartani befolyását Miklós cár felett. Emiatt aztán nagy csatákat vívott Alekszandra Fjodorovnával, és ha lehetett, kerülte a cári családdal való együttlétet. Marija valószínűleg utána kapta a nevét, és ha a nagymama meglátogatta őket, nagyon elkényeztette Marija, csakúgy, mint a többi unokáját.

Olga Marija idősebb nővére volt. A két lány nem állt közel egymáshoz – a négy év korkülönbség náluk már soknak számított. Olgya sokat olvasott, Tatyjanával beszélgetett, és a nyári nyaralások alkalmával apjával úszott, teniszezett. Ezzel szemben Marija inkább a család állataival foglalkozott és Anasztaszijával meg Alekszejjel játszott.

Marija és Anasztaszija 1914-ben, hivatalos fényképen

Tatyjana Marija fiatalabb nővére volt. Tatyjana és Marija – bár kétségtelenül nagyon szerették egymást – nem sok közös dologban vettek részt. Kevés időt töltöttek együtt, leginkább azért, mert alig hasonlítottak egymásra.

Anasztaszija Marija húga volt. A két lány rengeteget játszott együtt, és nagyon közel álltak egymáshoz. Mindketten szerettek rajzolni, játszani, és az állatokkal foglalkozni. Marija és Anasztaszija (hasonlóan a nővéreikhez) gyakran „összeöltöztek”, és ők is sok hivatalos fényképen szerepelnek együtt.

Alekszej Marija öccse volt. A két testvér nagyon szerették egymást, és sok idő töltöttek együtt. Marija nagyon aggódott a cárevics betegsége miatt, de ezt nem mutatta.

Marija személyisége

Marija 1914-ben

Marija kedves, csinos lány volt, aki nagyon szerette a gyerekeket és az állatokat. A családban gyakran szólították „Angyalnak”, mert jó szíve volt, és mindenkin segíteni akart. Szüleit és testvéreit nagyon szerette, mégis édesapja és a húga állt hozzá a legközelebb.

Mária gyönyörű, korához képest magas lány volt, aki majd kicsattant az egészségtől. Hatalmas szürke szemei voltak. Ízlése egyszerű volt, meleg szívével pedig ő maga volt a megtestesült kedvesség…[1]

A cári család számára nagyon fontos volt egy fiúgyermek, mivel ő örökölhette a trónt. Amikor a nagyhercegnő megszületett 1899-ben, a család ugyanúgy örült neki, mint a nővéreinek. Dajkája ezt írta a kisbabáról: „Gyakran gondolok arra, hogy jó született, az eredendő bűn legkisebb nyoma nélkül.[2] A nép körében azonban az ünneplés már korántsem volt annyira lelkes és őszinte, mivel egy cárevicsre vártak.

Marja kivételével az összes cári gyereknek volt valamilyen saját állata. A nagyhercegnő azonban nem kért egy külön kisállatot – jobb szerette inkább az összeset gondozni, szeretgetni.

Családjával leginkább a Sándor-palotában élt, elvonulva a nyilvánosságtól. Nyaranta főleg livádiai palotájukban tartózkodtak, vagy a cári jachttal, a Standarttal szelték a vizeket. Ezenkívül sokat utaztak: főleg Finnországba, de gyakran megfordultak Moszkvában, Szentpétervárott, Lengyelországban, és természetesen gyakran meglátogatták Alekszandra Fjodorovna rokonait Darmstadtban, vagy Mária Fjodorovna szüleit Dániában.

Alekszej Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg

Alekszej Nyikolajevics Romanov nagyherceg (oroszul: Алексей Николаевич Романов; Peterhof, 1904. július 30./augusztus 12.Jekatyerinburg, 1918. július 16./17.), orosz trónörökös nagyherceg, cárevics, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné egyetlen fia. 1918. július 16-áról 17-re virradóra a bolsevikok agyonlőtték őt és családját Jekatyerinburgban. Az orosz ortodox egyház 2000-ben szentté avatta őket.

Alekszej Nyikolajevics orosz nagyherceg.jpg

Családja és származása

Russian coa 1830.png

Alekszej nagyherceg 1904. augusztus 12-én, délután negyed kettőkor,[1] az orosz–japán háború alatt jött világra Szentpétervár közelében. Születését az egész ország várta, hiszen a cárnak addig négy leánya született, de fia egy sem. 1904. szeptember 3-án keresztelték meg a Peterhof palota kápolnájában; keresztszülei Alekszej Alekszandrovics nagyherceg, IX. Keresztély dán király, VII. Eduárd brit király és II. Vilmos német császár lettek. Teljes címe a trónörökös, cárevics és nagyherceg volt (oroszul: Наследник-Цесаревич и Великий Князь). Családja azonban csak „Baby”-nek, „Sunshine”-nak, Aljosának vagy Ljoskának becézte.

Alekszej cárevics és II. Miklós cár (1914 körül)

Alekszej nagyherceg édesapja II. Miklós cár, édesanyja a német származású Alekszandra Fjodorovna cárné (született Alix hessen-darmstadti hercegnő) volt. Négy nővére, Olga, Tatyjana, Marija és Anasztaszija közül a cárevics Anasztaszijához állt a legközelebb.

Alekszej oktatását hamar elkezdték, a cári család igyekezett a lehető legjobb tanítókat biztosítani számára. Orosz irodalomra és nyelvtanra Pjotr Vasziljevics Petrov, a katonai kiképzőintézet egyik tisztje oktatta. Később Alekszej franciául is elkezdett tanulni nővérei tanárától, Pierre Gilliard-tól. Mindkettejükkel szoros kapcsolatot ápolt, a tanítók emlékezete fontos adalékot képez a cári család történelmében. Petrov 1917 után már nem állt a család szolgálatában, de levelezett a cáreviccsel; ezek a levelek fényképek, rajzok és egyéb személyes tárgyak kíséretében ma az orosz állami archívumban találhatóak.[2] Pierre Gilliard könyvet is írt a cári családnál töltött éveiről, ezt Tizenhárom év az orosz cári udvarban címmel adta ki.
A cárevics születésétől kezdve részt vett a nyilvános megjelenéseken édesapja oldalán. A Sándor-palotában, édesapja dolgozószobájában külön íróasztalt tartottak fenn a számára, hogy részt vehessen a meghallgatásokon és találkozókon, melyek egy uralkodó elmaradhatatlan kötelességei közé tartoztak.

 

Rendelkezett azzal a tulajdonsággal, amit mi oroszok „aranyszívűségnek” nevezünk. Könnyen alakított ki kapcsolatot bárkivel, kedvelte az embereket, és mindent megpróbált, hogy segítsen nekik, elsősorban akkor, amikor úgy tűnt, hogy valakit jogtalan sérelem ért. Szeretete, szüleiéhez hasonlóan, a szánalmon alapult. Alekszej Nyikolajevics cárevics borzasztóan lusta, azonban rendkívül tehetséges fiú volt (szerintem pontosan azért volt lusta, mert fogékony volt), könnyen megjegyzett bármit és jóval megfontoltabb és élesebb eszű volt kortársainál… Jó természete és könyörületessége ellenére kétség sem fért hozzá, hogy a jövőben szilárd és független jellem lesz.

– Mordinov cári szárnysegéd[3]

Miután fény derült arra, hogy Alekszej vérzékenységben szenved, a szülei a Cári Haditengerészettől két tengerészt, Nargonyt és Gyerevenkót bíztak meg azzal, hogy felügyeljék a nagyherceget. Nargony és Gyerevenko bensőséges kapcsolatot alakítottak ki Alekszejjel, akárcsak a családi orvos, Dr. Botkin fia.

Vérzékenysége

Alekszej nagyherceg egészséges, erős gyermeknek született, amit Pierre Gilliard is megemlített emlékirataiban:

A cárevics kétségtelenül a legszebb baba volt, amit bárki elképzelhet, igazi szőke hajfürtjeivel és nagy, szürkéskék szemeivel a hosszú szempillák alatt. Rendelkezett az egészséges csecsemők élénkrózsaszín színével, és amikor elmosolyodott, két kicsi gödör jelent meg pufók, rózsaszín arcán.

Pierre Gilliard: Thirteen years at the Russian Court, II. fejezet

Azonban nem sokkal a születése után kiviláglott, hogy Alekszej örökölte édesanyjától a vérzékenységet okozó géneket. A vérzékenység jelentkezett a család más tagjainál is, így például Frigyes hessen-darmstadti herceg, Alekszandra Fjodorovna bátyja ennek következtében halt meg, illetve Irén hessen-darmstadti hercegnő egyik fia is ebben szenvedett. A vérzékenység vagy hemofília következtében a vér csak nagyon lassan alvad meg, így bármilyen külső és belső sérülés végzetes következményekkel járhat. A beteg ízületeinél gyakran keletkezhetnek bevérzések, amelyek a rettenetes fájdalom mellett akár bénulást is eredményezhetnek.

Vérzékenység a brit királyi és az orosz cári családban.gif

A cári család megpróbálta eltitkolni a trónörökös betegségét, mivel attól tartottak, a többi ország bele akar majd avatkozni a trónutódlás kérdésébe. Alekszandra Fjodorovna cárné szinte minden idejét fiának szentelte, és óvta őt mindentől, ami vérzési rohamot idézhetett volna elő. Maga Alekszej megpróbált átlagos életet élni, amely azonban betegsége miatt nem sikerülhetett neki: 1913-ban például ölben kellett vinni a Romanov-család uralkodásának 300. évfordulóján, mivel akkoriban esett át élete egyik legerősebb rohamán.

[Alekszej] erős akaratú, néha makacs volt a tekintetben, hogy felülemelkedjen betegségén, és legalább látszólag szabályszerű életet éljen… Lelkesen felelt a többi embernek, hiányzott belőle apja félénksége és anyja elképesztő szégyenlőssége, továbbá saját, fájdalmas tapasztalatai a koránál jóval érettebb könyörületességre tanították.

– Zeepvat, 245. oldal

A vérzékenység gyógyítása abban az időben lehetetlennek tűnt, így a cári család jóformán mindenhol a gyógyítás módját kutatta. Amikor a cárné bizalmasa és legjobb barátnője, egyben Alekszej egyik barátja, Anna Alekszandrovna Virubova bemutatta a cári családnak Grigorij Jefimovics Raszputyint, a cár és a cárné benne látta Alekszej megmentőjét. Raszputyin szent embernek vallotta magát, és a cári családdal való találkozása idején már jelentős hírnévre tett szert a szentpétervári arisztokrácia körében. Több nemesi család is a bizalmába fogadta, és a cári családból is akadtak pártfogói, például Pjotr Nyikolajevics nagyherceg és felesége. Ez a háttér csak megerősítette a család hitét Raszputyinban, aki hamar jelentős befolyásra tett szert a cárné felett.

Raszputyin azt állította magáról, hogy képes meggyógyítani Alekszejt. „Grigorij atya” vagy „Barátunk” hipnózisba ejtette Alekszejt, mikor a cárevicsnek rohamai voltak, s így a fájdalma enyhült; vérnyomása pedig lecsökkent, csökkentve ezáltal a vérzés erősségét és hosszúságát. Raszputyin azonban a folyamatot a saját, „Istentől kapott képességeként” tálalta a család előtt, akik mindent elhittek neki.

A cári gyermekek 1910-ben (balról jobbra: Tatyjana, Anasztaszija, Alekszej, Marija, Olga)

A Romanov-család és az oroszok többsége azonban úgy vélte, Raszputyin nem több egy csalónál, aki így akar hatalomhoz jutni. A cári család környezetéből számosan próbálták meg eltávolítani, sikertelenül. A Romanovok hitele Raszputyin hatására megszűnt, és ezt még csak tetézte az elvesztett orosz–japán háború, a levert forradalom és az első világháború. 1916-ban, a fővárosban Raszputyint brutálisan meggyilkolta Alekszej nagybátyja, Feliksz Felikszovics Juszupov herceg, unokatestvére és egyik legjobb barátja, Dmitrij Pavlovics nagyherceg, illetve más orosz nemesek. Az elkövetőket száműzték, Raszputyin tetemét pedig titokban eltemették, ám ennek nyilvánosságra kerülte hatalmas botrányt kavart.